2007. október 22., hétfő

Színfalak mögött

Beteges gondolataim
Között fekszek
Elbodultan látom
Belül miken képzelegek

Ha beleshet ne valaki
A színfalak mögé
Az vagy örültnek titulálna
Vagy tetszene neki

2007. október 18., csütörtök

Pszichózis

Baltával állok a kezemben
Hallom ahogy a csont roppan és törik
Az áldozatom szemébe látom könny szökik
Utolsó perceiben vergődik,Halál utáni csend.
A lelkem nyugodt.
De egy kimondhatatlan hiány hagy nyomot .
Szomjazom és hajt. felismerhetetlen hiány.
Ember vagyok.

A halál testileg ,vagy lelkileg félelmetes.
Gondolataimat a gyakorlatban vetem,.
Kísérletezek az emberi testeken..
Csonka testálj lehet egy rossz emlék
De mikor összeroppan a lélek
A félelem mindig vele megy.
S a szemekben látni lehet a zavart
Mikor már saját magam is ellenségnek tart

2007. október 16., kedd

Ősz a télbe

Az eget ellepték a felhők.
Nem fúj a szél.
Nem mennek tovább .
A köd ellepi s eltakarja
A szemközti házat és az utcát.
Reggel vaskos hó pelyhek
Szállingóznak az ablakom előtt.
Éjszaka alatt múlt el az ősz,
Beköszöntött a tél,
A természet téli álomra tér.


2007. október 10., szerda

Gondolatok

Ülök egy üres szobában
Lélegzetem pillanatában
Számolgatva a percet
Életem színfalán
Mennyit tévedhet
Egy ember

Álmatlanságaim

Álmatlanságaim havában elgondolkodok.
Miként tekintenek rám kívülről, s
Magam szemében sokra tartott vagyok.
Valójában milyen ember vagyok?

Egyedül és csendben.
Magányom, magam vagyok.
Gondolkodom.

Zakatolnak a szavak és az azzá formált mondatok,
S közben feltépet sebeimet marcangolva nyalogatom.
Problémáim űrjében keresem buzgón
Kérdéseimre önmagam milyen választ adok .

Itt ahol bűn magyarnak lenni

Itt ahol bűn magyarnak lenni,
S a kokárdákat az ünnepeken
A szív felé büszkén kitenni,
Senki sem sajnál.
De mikor a határainkon túl,
Pocskondiázzák más nemzetek a hazát,
Hol vannak a gőgös hazafik?

Könnyű a Himnusz szavait
A szánkra venni
A személyinkben nem elég csak
Magyarnak lenni,
El kell dönteni!
Embere leszel vagy féreg,
Másvilágban hontalan .Lészen.
Vagy Igen is kiállsz
A nép nevében .

Bolyonghatsz a nemzetek sokaságában,
Bízva hogy meglelnéd a hazát..
Nem várni kell,
A csodát .Tenni érte,

Tenni, ha vérünk hullik érte.
De legalább kiáltunk
A szebb jövő érdekében,
S gyerekein elé állhatunk ,
S a tükör elé.
És nyugodt szívvel
Elszenderedhetünk
A sírunk főlé.

Bevarrják

Bevarrják izzó tűvel a szám
Ne tudjam mondani amit a szem lát .
Leragasztják a szemem forró viasszal
Ne lássam amit a fül tapasztal .
Izzó ont csorgatnak füleimbe
Ne haljam amit a test mond nekem .
Megcsonkítják a lábaimat ,de a kezemet nem
Hagy tapintsam ki .A csonka test tájt .
Kezeimet az éles bárd suhintja le
Iszonyú sikoly a testemen csúszik le .
Megcsonkítottak, elvettek tőlem mindent
Élek.többet ér e csonka test mint a hazug egészséges.