Rúgjanak belém egyet kettő
Úgy se fáj a fejem
Köpjenek le még jobban
Még úgy se piszkos a szemem
Adjanak még bő pofonokat
Még nem dagadt fel az arcom.
Ha síromat ásom egyedül
Nem mondják soha hogy párdon
Nem szúrnak belém ékes kardot
Még is tátong testemen a sebem
Nem ha tolt beljebb
Mégis vérzik a szívem.
Azoktól kapom a döfést
Kik a pajzsom voltak
Elpártoltak tőlem
Kinek kéne egy ilyen
Jelentelem jelmez
Meghalt a lelkem
Vele együtt a szívem
És minden ami
ilyené tett engem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése