Kosztol már nem ragad
A fejemhez a sorszám
Remegő kezemen
Nem érezem az ujjaimat már
Ujjaimból csöpög már a vér
Akkor veszem észre ha ruhámhoz ér,
A hideg nem fáj úgy ahogy rég .
Az orcám már jegesre hűlt
Remegő testem várja mi a bűn.
Én az emberi világ fogja voltam, lettem
És leszek.
Erről az egyről nem csak én tehetek.
Testekből test lettem e zord világban
Vérem vörös és ugyan úgy folyik mint másnak
Nem értem mért tartanak másnak?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése