Színfalak mögött

Beteges gondolataim
Között fekszek
Elbodultan látom
Belül miken képzelegek

Ha beleshet ne valaki
A színfalak mögé
Az vagy örültnek titulálna
Vagy tetszene neki

Pszichózis

Baltával állok a kezemben
Hallom ahogy a csont roppan és törik
Az áldozatom szemébe látom könny szökik
Utolsó perceiben vergődik,Halál utáni csend.
A lelkem nyugodt.
De egy kimondhatatlan hiány hagy nyomot .
Szomjazom és hajt. felismerhetetlen hiány.
Ember vagyok.

A halál testileg ,vagy lelkileg félelmetes.
Gondolataimat a gyakorlatban vetem,.
Kísérletezek az emberi testeken..
Csonka testálj lehet egy rossz emlék
De mikor összeroppan a lélek
A félelem mindig vele megy.
S a szemekben látni lehet a zavart
Mikor már saját magam is ellenségnek tart

Ősz a télbe

Az eget ellepték a felhők.
Nem fúj a szél.
Nem mennek tovább .
A köd ellepi s eltakarja
A szemközti házat és az utcát.
Reggel vaskos hó pelyhek
Szállingóznak az ablakom előtt.
Éjszaka alatt múlt el az ősz,
Beköszöntött a tél,
A természet téli álomra tér.

Gondolatok

Ülök egy üres szobában
Lélegzetem pillanatában
Számolgatva a percet
Életem színfalán
Mennyit tévedhet
Egy ember

Álmatlanságaim

Álmatlanságaim havában elgondolkodok.
Miként tekintenek rám kívülről, s
Magam szemében sokra tartott vagyok.
Valójában milyen ember vagyok?

Egyedül és csendben.
Magányom, magam vagyok.
Gondolkodom.

Zakatolnak a szavak és az azzá formált mondatok,
S közben feltépet sebeimet marcangolva nyalogatom.
Problémáim űrjében keresem buzgón
Kérdéseimre önmagam milyen választ adok .

Itt ahol bűn magyarnak lenni

Itt ahol bűn magyarnak lenni,
S a kokárdákat az ünnepeken
A szív felé büszkén kitenni,
Senki sem sajnál.
De mikor a határainkon túl,
Pocskondiázzák más nemzetek a hazát,
Hol vannak a gőgös hazafik?

Könnyű a Himnusz szavait
A szánkra venni
A személyinkben nem elég csak
Magyarnak lenni,
El kell dönteni!
Embere leszel vagy féreg,
Másvilágban hontalan .Lészen.
Vagy Igen is kiállsz
A nép nevében .

Bolyonghatsz a nemzetek sokaságában,
Bízva hogy meglelnéd a hazát..
Nem várni kell,
A csodát .Tenni érte,

Tenni, ha vérünk hullik érte.
De legalább kiáltunk
A szebb jövő érdekében,
S gyerekein elé állhatunk ,
S a tükör elé.
És nyugodt szívvel
Elszenderedhetünk
A sírunk főlé.

Bevarrják

Bevarrják izzó tűvel a szám
Ne tudjam mondani amit a szem lát .
Leragasztják a szemem forró viasszal
Ne lássam amit a fül tapasztal .
Izzó ont csorgatnak füleimbe
Ne haljam amit a test mond nekem .
Megcsonkítják a lábaimat ,de a kezemet nem
Hagy tapintsam ki .A csonka test tájt .
Kezeimet az éles bárd suhintja le
Iszonyú sikoly a testemen csúszik le .
Megcsonkítottak, elvettek tőlem mindent
Élek.többet ér e csonka test mint a hazug egészséges.

Kosztol már nem ragad

Kosztol már nem ragad
A fejemhez a sorszám
Remegő kezemen
Nem érezem az ujjaimat már

Ujjaimból csöpög már a vér
Akkor veszem észre ha ruhámhoz ér,
A hideg nem fáj úgy ahogy rég .

Az orcám már jegesre hűlt
Remegő testem várja mi a bűn.
Én az emberi világ fogja voltam, lettem
És leszek.
Erről az egyről nem csak én tehetek.

Testekből test lettem e zord világban
Vérem vörös és ugyan úgy folyik mint másnak
Nem értem mért tartanak másnak?

Álmok

Sok mindent akar az ember.
De nem kapja meg.
Jó sokat markol .
De nem bírja el.

Álmokba burkolózni szép csoda,
De felébredsz ha a szavak pofona,
Éri az arcodat, és
Ketté törik álmaidat.

Rúgjanak belém egyet kettő

Rúgjanak belém egyet kettő
Úgy se fáj a fejem
Köpjenek le még jobban
Még úgy se piszkos a szemem
Adjanak még bő pofonokat
Még nem dagadt fel az arcom.
Ha síromat ásom egyedül
Nem mondják soha hogy párdon


Nem szúrnak belém ékes kardot
Még is tátong testemen a sebem
Nem ha tolt beljebb
Mégis vérzik a szívem.
Azoktól kapom a döfést
Kik a pajzsom voltak
Elpártoltak tőlem
Kinek kéne egy ilyen
Jelentelem jelmez


Meghalt a lelkem
Vele együtt a szívem
És minden ami
ilyené tett engem

Lógnak a levegőben a gondolatok

Lógnak a levegőben a gondolatok
Néha leszakítanak egyet a borús évszakok.
Függenek fejemben a tervek halmazai
Kiradíroznak egyet-egyet az élet gondjai.
Szeretném a vágyaimat felépülve látni
De úgy látszik az élet nem egy ostoba játék .
Ha küzdesz eltipor az igazságtalanság .
Ha lopsz, csalsz, hazudsz többet érsz mint én.
Galád ostoba az ember álmodozik, elmélkedik
De vajon mennyi álom marad meg?

gondolkozz el

Saját magunkat írtjuk a világban
Kimetszik a gyereket magzati állapotában
Inkubátorba ott felejtik mert nem kell
Saját magunk felett állunk gondolkodni nem kell

Testünk lett maga a kurva
Az agyunk gyötrelmesen sorvad
-Felnőtt fejjel gondolkodnak
De az élet elvetélésre dobta

Milyen volna ha szüleid
Tehetetlensége miatt
Kimetszetek volna
Álmok helyet képzeld
Ha sírod lett volna
A gyermeki pólya

Mennyi időnek kell eltelni
Hogy érezzük mások felett dönteni
komoly a emberi próba
De gyerek fejjel csak az a fontos
Megmutassad téged különb
Gólya hozott
De mikor véres valóság az álom
Meghökkenve látod
Az életed nem kell senkinek
Apróért se