Baltával állok a kezemben
Hallom ahogy a csont roppan és törik
Az áldozatom szemébe látom könny szökik
Utolsó perceiben vergődik,Halál utáni csend.
A lelkem nyugodt.
De egy kimondhatatlan hiány hagy nyomot .
Szomjazom és hajt. felismerhetetlen hiány.
Ember vagyok.
A halál testileg ,vagy lelkileg félelmetes.
Gondolataimat a gyakorlatban vetem,.
Kísérletezek az emberi testeken..
Csonka testálj lehet egy rossz emlék
De mikor összeroppan a lélek
A félelem mindig vele megy.
S a szemekben látni lehet a zavart
Mikor már saját magam is ellenségnek tart
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése